Meggyógyultam!

Szeptember elején megkaptam a második izotóp kezelést is, most nagyobb dózist mint elsőre. Valahogy sokkal kellemesebben teltek a kórházban töltött napok, ebben biztos nagy szerepe volt annak hogy már másodjára, mondhatni rutinosan csináltam végig.
A kezelés végi SPECT CT azt mutatta hogy nincs áttét sehol illetve nincs már a nyakamban pajzsmirigy szövet sem, ezért nem is kell több kezelés, kontroll három hónap múlva. Nagyon boldogan hagytam el a kórházat és töltöttem el még 10 nap szigorú, 4 nap kevésbé szigorú izolációt mielőtt újra visszaálltam a munkába.
Azóta voltam már a három hónapos kontrollon is pár hete, ami egy vérvételből és tüdőröntgenből állt, ott is mindent rendben találtak, fél év múlva kell legközelebb mennem.
Minden reggel szépen beveszem a pajzsmirigyhormont, ami után fél óráig nem eszem, nem iszom. Emellett napi 1000 NE  D vitamint szedek, ami úgy tűnik elég is mert végre megnézettem a D vitamin szintem is, és ami egy éve még nem volt jó, az most visszatért a normál tartományba. Béres cseppet szedek még, napi 20 cseppet 250 vagy 500 miligramm C vitaminnal. Rendszeresen, heti kétszer kardió ezdésre járok, mert elkezdtem felszedni a kilókat, ami ezzel a mozgással le is állt de nem csak ebben érzem áldásos hatását, talán több lett az energiám is.
A hétköznapokban sokat olvasok, finomakat sütök és főzök, főleg mióta rájöttem hogy ez teljesen kikapcsol. Érzem, hogy megváltoztattak több szempontból is a dolgok amiken keresztül mentem mióta kiderült a diagnózis, és az sem könnyű, hogy egy létfontosságú szerv nélkül kell éljek, főleg hogy mellette tavasszal kiderült édesanyám is rákbeteg, más típus és sajnos eléggé előrehaladott stádium. Rosszabb napokon küzdök, jobb napokon örülök hogy élek, hálás vagyok mindenért és terveket szövögetek. Sosem szabad feladni.

Winning

Izotóp kezelés után

Sajnos, a kezelést fél év múlva meg kell ismételni. Igaz ezt az orvos már a legelején mondta hogy valószínű így lesz, nem akartam elhinni neki.
Most 2 hét táppénz, izoláció, elég magányos dolog. Filmet nézek, olvasok, netezek, horgolni tanulgatok, sokat pihenek.
Egy könyvben olvastam, hogy a betegségünkből a gyógyulásunkig vezető út mindenkinek egyedi és megismételhetetlen és mindenkinek magának kell végigmennie rajta. Csak most érettem meg igazán mit jelent ez. Azt, hogy igazán soha senki nem fogja megérteni azt amin keresztül megyek. A közelébe esetleg kerülhet, de igazán megérteni senki nem fogja. Esetleg a sorstársak. De az ő útjukra ugyanez igaz, ugyanakkor jó tudni hogy az ember nincs egyedül a gondolataival, érzéseivel, mindennapi harcaival. Még ha ezen sorstársak nagy része az óceánon túl is van.

Radioaktív jód kezelés előtt

Négy nap múlva kapom a kezelést. Mivel a tumor 1,3 centi volt ezért kapnom kell. 1 centis tumor fölött ez az eljárás.Nem tudom még hogy milyen dózist kapok, hogy hogy fog rá reagálni a szervezetem, egyelőre azt tudom hogy szerencsés vagyok mert nem kellett abbahagynom a hormonszedést (és egy hónapig alulműködés tünetektől szenvedni), hanem két rekombináns TSH injekcióval (rendkívül drága) fogják felemelni a TSH szintem, majd a második szuri napján ha minden jól megy meg is kapom az 'anyagot' tabletta vagy folyadék formájában. Ezután néhány napig egyedül leszek egy kórteremben míg a sugárzás nagy része távozik, majd lesz egy teljes test scan hogy akinek fel kellett venni a jódot felvette-e, és ha lecsökkent a sugárzásom egy határérték alá haza is engednek. Utána még valószínű pár napig (talán egy hétig is) elszeparálva kell lennem, ezt szüleimnél jobban meg tudom oldani, így ott leszek. Biztos nehéz lesz hogy akkor nem szabad a szeretteim közelében lenni mikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk, de nem számít, csak jól sikerüljön a kezelés.
Majd jelentkezem utána.

Így derült ki a betegségem 2.

Mikor kiderült a pajzsmirigyem rosszindulatú daganata, a legnehezebb része az volt, hogy nem tudtam elmondani rögtön a férjemnek mi van velem..ugyanis egy régóta vágyott és tervezett angliai úton volt néhány barátjával. Szerencsére négy nap múlva hazajött. Nem mondom hogy könnyű volt, de mindenkinek jobb volt így, főleg hogy nem rontottam el az utazását. Szerencsére kiment a fejéből hogy azon a pénteken kapom meg a szövettan eredményt, én meg nem is nagyon mondogattam neki mielőtt elutazott. Úgy voltam vele ha jó lesz az eredmény úgyis elmondom neki, ha nem úgyis csak itthon. Legalább volt egy kis időm összeszedni magam mire hazajött. Visszagondolva, azon a késő hétfői estén sikerült úgy előadnom neki mintha csak egy rutinműtét miatt kéne másnap kórházba mennünk. Persze én naiv azt hittem meg is műtenek még azon a héten, de természetesen nem ment ilyen gyorsan. A férjem eléggé odavolt szegény, főleg hogy apukáját pár éve vesztettük el, csontrákban. Féltünk. Nagyon. De ugyanakkor nagyon bizakodtunk, hogy csak megműtenek és kész.
Másnap reggel a fül orr gégész elmondta hogy kiszedi az egész pajzsmirigyet, 3 héttel későbbre kitűzött egy műtét időpontot és beutalókat adott hogy kiderítsük van-e áttét bárhol máshol a testemben. Így ebben a három hétben voltam nyaki MR vizsgálaton, teljes test CT-n és csont izotóp vizsgálaton. Mindegyik negatív lett, csak azt az egy csomót mutatta ki az MR és a CT amiről előtte is tudtunk. Végül bár egy nappal később az elsőként tervezett időponthoz képest, de végre megvolt a műtét is. Amitől igazán akkor féltem mikor felfeküdtem a műtőasztalra, mert egészen addig a többi képalkotó vizsgálat eredményétől tartottam. (A teljes test CT eredménye a műtét reggelén derült csak ki.)

Életem

Betegnek lenni szívás. Krónikus betegséggel élni még nagyobb szívás. Az embernek meg kell szoknia a rendszeres vérvételeket, ilyen-olyan képalkotó vizsgálatokat. És a várakozást. Leginkább a vizsgálatok eredményeire. És a félelmet. Leginkább a rossz eredményektől, a kiszámíthatatlan jövőtől, a jövőtől melyet olyan szépen megálmodtunk és egy pillanat alatt foszlott semmivé. Az ember hamar megtanul harcolni. Nem azért harcolunk mert hősnek születtünk, hanem mert harcolni kell. Csak így lehet belőlünk győztes, de leginkább túlélő.  Szeretnék túlélő lenni. Szeretnék egy hosszú, boldog élet túlélője lenni.

So true!

A fő mantrám

Minden nap, többször elmondom magamnak. Leírtam papírra és kiraktam magam elé a monitor aljára a munkahelyen, leírom zuhanyzás közben képzeletben a falra, a hálószobában a tévé fölötti virág képet levettem és ezt írtam bele a keretbe egy papírra, szép, nagy betűkkel és minden nap elolvasom ott is:

"Egészséges vagyok és az is maradok."

És ez így van! :)

Így van!

 

Magyarul: Kérjük, ne etesse félelmeit! Köszönjük!

Kép forrása: Pinterest

Hit

(Forrás: http://quoteeveryday.com/god-quotes-faith/)

Lélekmerengető

"A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban."

Hamvas Béla

Eldöntöttem

Eldöntöttem hogy soha, de soha nem fogom feladni.
Eldöntöttem, hogy a  betegségem a lelki fejlődésemre használom fel.
Eldöntöttem, hogy úgy fogok élni, ahogy én szeretnék, nem úgy, ahogy azt a környezetem elvárja tőlem.
Eldöntöttem, hogy pozitív gondolatokkal fogom felépíteni a jövőmet.
Eldöntöttem, hogy 2015 az én évem lesz.
Eldöntöttem, hogy egészséges vagyok, és az is maradok.

Boldog három hónapos fordulót nekem! :)

Bár karácsonnyal kapcsolatos (egy kedves ismerős küldte nekem tavaly karácsonykor) nagyon szép gondolat, sokat jelent nekem ez az idézet.


"A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már a várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Pilinszky János

Három hónappal a műtét után

Holnap lesz három hónapja hogy kivették az egész pajzsmirigyemet.
Vannak napok mikor nagyjából eszembe sem jut min mentem keresztül, vannak napok mikor rendkívül hálásnak érzem magam mindért amit eddig az életben kaptam, vannak napok mikor lehangolt vagyok, és érzem  hogy még nem dolgoztam fel teljesen ami velem történt.
És hogy állok most egészségügyileg? A hormonszintem még nincs jól beállítva, most épp túlműködésem van (TSH=0,229), ezért csökkentettük a napi Letrox adagom, eddig minden másnap 150, amúgy meg 100 mikrogrammot szedtem, most minden nap 100-at kell. Mivel egy hónapja 5 körüli értékem volt, ezért jó arra gondolni hogy volt olyan időszak amikor épp a normál tartományban voltam :). Gyakran vagyok fáradt, de volt olyan napom is hogy reggeltől estig pörögtem mindenféle kávé és ilyesmi nélkül. Ezt amúgy is nagyon ritkán iszom, kissé megreformáltam a táplálkozásom, de erről is írni fogok majd. Bár ez a sok energia lehet csak a túlműködés eredménye volt, én mindenesetre élveztem hogy végre nem csak 1-2 órás munkákra vagyok képes. Már a műtét után is ahogy tudtam mentem minden nap sétálni, ezt nagyjából továbbra is tartom, bár sajnos nem fér bele minden nap mivel már dolgozom, azért igyekszem legalább heti háromszor. És várom a február végét, akkor kapom az izotóp kezelést.

Így derült ki a betegségem 1.

Augusztus elején mikor a nyakamhoz nyúltam észrevettem egy kis csomót a jobb oldalon, valahol az ádámcsutka alatt, ami addig nem volt ott. Nagyon megijedtem elsőre, a legrosszabbra gondoltam, hogy biztos rák. Felmentem a háziorvoshoz, aki azt mondta biztos egy vírusfertőzés maradványa. Elküldött egy vérvételre, aminek tökéletes lett az eredménye.(Ma már tudom hogy csak egy vérvétel nem tudja feltétlenül kimutatni ha nagy baj van.) Ekkor megnyugodtam, nem is foglalkoztam vele. Eltelt pár hét, majdnem egy egész hónap is talán, bár tökéletesen egészségesnek éreztem magam egy kis fáradtságot leszámítva, a nyakamon ez a valami nem változott, volt egy rossz megérzésem, így végre elhatároztam magam, hogy ennek utána kell járni. Elmentem egy magán endokrinológushoz, aki azt mondta hogy először izotóppal kell megnézni a pajzsmirigyet, majd annak függvényében tud többet mondani. Erre a vizsgálatra szerencsére gyorsan eljutottam, mert ő ezen a kórházi osztályon is dolgozott. Sajnos hideg göb lett az eredmény, ez még aznap kiderült, a legrosszabb ami lehet, mert ez akár rosszindulatú daganatot is jelezhet. Adott hát még három beutalót hogy kiderüljön mi is ez, egy nyaki ultrahangra, egy vérvételre ahol hormonokat néznek, és egy aspirációs citológiára. Ez utóbbi azt jelenti hogy megszúrják egy tűvel, mintát vesznek belőle, ami szövettani eredményt hoz. A vérvétel kivételével (ahol egyébként a hormonszintjeim tökéletesek voltak) a vizsgálatokra 3 hetet kelljek várjak, nem volt előbb időpont. Mit ne mondjak, borzasztó volt, természetesen a legrosszabbra számítottam, rendkívül lehangolt voltam aznap. Valahogy végül összeszedtem magam, normálisan dolgoztam, éltem, nem is nagyon aggódtam a rám váró vizsgálatok miatt. Mikor eljött az ideje elbuszoztam mintavételes vizsgálat miatt a kórházba. Elég sokan voltunk, utolsó előttinek hívtak be. Már gyanús volt hogy a két orvos aki a vizsgálatot csinálta meglepődött a csomóm milyenségén (ultrahangon keresik meg ilyenkor amiből mintát kell venni), és azt mondták rá meglepődve egymás közt, hogy olyan tömör. Na, én ekkor már éreztem ez jót nem jelenthet ha ők is ritkán láttak ilyet. Azt mondták három nap míg eredmény lesz, keressem a doktornőt majd aki beutalt ide. Három nap múlva telefonáltam, a doktornő nem volt a kórházban, nem tudja megnézni az eredményt, hívjam másnap. Másnap felhívtam, kikereste, majd telefonon közölte, hogy rosszindulatú, sajnos. Na, ezt nem kívánom senkinek hogy egy ilyen hírt telefonon tudjon meg. Kérdeztem most mit kell tenni, azt mondta műteni kell. Kérdeztem hogy mikor, azt mondta három hónapon belül, ha gondolom megadja a sebészet telefonszámát... Nem mondanám hogy, ezzel a törődő "segítséggel" amit adott belopta magát a szívembe, nem is kerestem utána (azóta sem, ha egy mód van rá) csak amiatt hogy elkérném ezt a leletet, mikor mehetnék el érte, erre azt mondta leadja a kórház portán, ott átvehetem.
De visszatérve, mikor megtudtam a rossz hírt és letettük a telefont, pár percet ültem, próbáltam felfogni mi is van. A munkahelyen voltam, főnököm már bent volt. Mondom jobb ha gyorsan elmondom neki, behívtam magamhoz, leültem és elmondtam. A kis csomóról már tudott, mert a vizsgálatokra volt hogy munkaidőben kellett mennem. Azt mondta erre a hírre neki is le kell ülnie, kollégám aki a szobatársam aznap épp nem dolgozott, ezért leült mellém, miután megölelt. Az egész olyan álomszerű volt, minta nem is velem történne mintha nem is az én számat hagyták volna el a szavak.

Lélekmerengető

"Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak mikor megértek e találkozásra. Megértek: nem éppen hajlamaikkal, vagy szeszélyeikkel, hanem belülről. Valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint. Ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben hajszálnyi pontosságal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek véletlen találkozásokban."

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Fogorvosnál

Tegnap férjemmel felkerekedvén végre eljutottam fogorvoshoz. Még tavaly ősszel szerettem volna, volt is már foglalt időpontom egy új helyre amiről jókat hallottam, csak akkor derült ki a pajzsmirigy probléma, így az felülírt mindent.
Interneten olvastam róla, hogy a sugárkezelés nagyon tudja károsítani a rosszabb fogakat, így  mindenképp szerettem volna ha megnézi egy jó orvos. Illetve az egyik szokott is fájdogálni néha.
Nem túl jó híreket mondott a röntgen alapján, 2 fogamhoz még most hozzá kell nyúlni, azok a tömés alatt rosszak, ki kell majd húzni az összes bölcsesség fogam (az alsók ki se nőttek normálisan, tulajdonképp kb. vízszintesen fekszenek) és amelyik fogam fájdogál néha az egy gyökér kezelt, ami gyulladásban van...szuper. Semmi baj, idén rendbe fogom tetetni ezt mindet, bele fog férni.
Az orvos egyébként nagyon szimpatikus volt, és amikor elmondtam neki hogy sugárkezelést fogok kapni és mi miatt, és szeretnék a nyakamra egy plusz védőt a röntgennél nagyon rendes volt. Az asszisztens nem akart rám tenni mert hogy nem tud és előlről nem is lehet, egy másik orvos bejött megmagyarázni hogy miért nem lehet (nem látszódnának rendesen tőle az alsó fogaim) és ne aggódjak, a gép úgy megy körbe hogy hátul ér főleg a sugárzás, ezért a gerincem kell nagyon védeni. Én ekkor már úgy voltam vele hogy mindegy, csak legyen meg, látni kell a fogaim hogy mi a mostani helyzet. Ekkor pár perc múlva bejött a doki, valami fiókból előkotort egy ú-alakú védő cuccot, mondta hogy vegyen el hátulról a hajam és beapplikálta valahogy a másik védő alá a széleit hogy az megtartsa, és a nyakam is védve legyen hátulról.
Jövő héten megyek egy fogtisztításra, fogkőlevételre és utána megcsinálja a két tömött fogam. Aztán nyár elején szerintem bevállalom a többit.

Rövid bemutatkozás

28 éves vagyok, tavaly májusban mentem férjhez. Szeptemberben rosszindulatú pajzsmirigy rákot diagnosztizáltak nálam. Októberben megműtöttek, kiszedték a teljes pajzsmirigyem. Februárban kapom az izotóp kezelést.
Ebben a blogban saját tapasztalataim, érzéseim szeretném megosztani, ezzel segítvén nem csak magamon, másokon is.
Lesznek továbbá visszatekintő személyes bejegyzések, hasznos, interneten talált információk és linkek a betegségről.